Józsefváros tiszteleg a hősök előtt

Kocsis Máté polgármester ünnepi beszéde:

Tisztelt Józsefvárosiak! Kedves Ünneplők!

Köszöntöm Önöket az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulóján, a véres harcok egyik szimbolikus helyszínén, a Corvin közben. 

1956-ról szinte lehetetlen személyes érzésektől elvonatkoztatva, tárgyilagosan beszélni. Bár korunknál fogva sokunknak nincs saját emléke az akkor történtekről, mégis tudjuk, tanultuk, de mindenképpen valahogy érezzük, hogy azokban a napokban olyan dolog történt Magyarországon, Budapesten és Józsefvárosban, ami alapjaiban határozta és határozza meg mai is életünket, nemzeti identitásunkat, szabadság-felfogásunkat.

Szüleink, nagyszüleink vagy tanáraink elmeséléseiből szinte mindenkinek van egy saját története. Itt, a Józsefvárosban különösképpen így van ez, hiszen a forradalom a körülöttünk lévő utcákban kezdődött. Itt dördültek el az első lövések, itt tartottak legtovább a harcok és a legtöbb hősi áldozatot is talán itt követelte az elnyomó hatalom elleni önfeláldozó küzdelem. Itt szinte mindenki részese volt a történéseknek.

Voltak, akik a Magyar Rádiónál hallgatták a 14 pontot a piros kabátos lánytól. Voltak, akik a harcoló forradalmároknak főztek a Práter utcai iskola konyhájában. Voltak, akik Józsefváros kórházaiban ápolták a sebesülteket. Voltak, akik az egykori Köztársaság téren a szocialista pártháznál követelték a fogvatartottak szabadon engedését. Olyanok is voltak itt, akik puskagolyók kereszttüzében egyik ház kapualjától a másikig lopózva hírnökként vitték az üzeneteket a forradalmárok csoportjai között, és voltak, akik csak csendes tiltakozással szemlélték ablakaikból az eseményeket vagy aggódón követték a rádió híreit.

Tisztelt emlékezők!

Egykoron azok is itt voltak, akik ezeken az utcákon hagyták az életüket. Akik vérüket adták az elnyomóknak hazájuk függetlenségének reményéért cserébe. Rájuk emlékezünk és általuk kivívott szabadságunkat ünnepeljük ma.

A forradalom rajtuk keresztül nemcsak a múltunk, hanem a jelenünk része és a jövőnk alapja is. A hősök emléke, a róluk szóló történetek velünk élnek és időről időre felhívják a figyelmünket arra, hogy mi, magyaroknem ajándékba kaptuk szabadságunkat, hanem nagy árat fizettünk érte. Nem először a történelmünk során. Figyelmeztetnek minket arra is, hogy a nagy hatalmak szorításában nemzeti szuverenitásunk törékeny, ezért mindent, de mindent meg kell tennünk annak óvásáért.

1956 ezért több,mint egy fejezet a történelemkönyvekben, október huszonharmadika pedig sokkal többet jelent, mint egy piros betűs napot a naptárban. 

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Hatvan év telt el. Világosan látszik az akkori események történelmi jelentősége, hogy ma békében, a hősökhöz méltón emlékezhetünk. Úgy gondolkodhatunk és úgy fogalmazhatunk a nyilvánosság előtt a forradalomról és résztvevőiről is, ahogyan azt megérdemlik, tisztelettel és büszkeséggel. Ez is a mi szabadságunk része. Ez az, ami nekik nem adatott meg.

1956-ban honfitársaink szabadságvágya mindennél erősebb volt, legyőzték félelmeiket. Bármilyen kicsi volt az esély a győzelemre és bármilyen nagy volt a fenyegetés, nem féltek áldozatot hozni.

„Ruszkik haza” – ez a felkiáltás zengett országszerte. Az elnyomás alatt élő magyar nép, a szabadság népe azt mondta: "elég volt!" És bátran kiállt a nemzeti függetlenségért a nagyhatalommal szemben. Több nyugati országban támogató diáktüntetések kezdődtek, Varsóban hatalmas tömegdemonstráció volt melletünk, Temesváron pedig 2500 diák gyűlt össze szolidaritása kifejezéseként. 

A forradalmat a túlerő ugyan leverte és kegyetlen megtorlás következett, 1956 azonban mégsem volt hiábavaló, mégsem volt kudarc. A szabadság szelleme ugyanis győzedelmeskedett az elnyomás felett, és egészen 1989-íg kísérte el a magyarokat, azóta pedig egyik sarkalatos öndefiníciónk fundamentuma, mely szerint: a szabadság népe vagyunk. Ezért, és függetlenségünkért minden korban meg kell harcolnunk, mert mindez elidegeníthetetlen részünk.

2016 a szabadság éve. Lehetőség, sőt büszkén vállalt kötelesség a tiszteletadásra, de egyben feladatot is szab. Tennünk kell róla, hogy a hősök az őket megillető, méltó helyre kerüljenek a nemzeti emlékezetben. Az emlékezésen keresztül pedig helytállásuk történetét generációról generációra kell adnunk, hogy az utókor számára is irányt mutassanakés hogy felhívjuk a figyelmüket rá, hazánk hosszú idő után és nagy áldozatok árán visszanyert szabadságát nekik is kell megőrizniük majd

Józsefvárosban büszkén vállaljuk ezt a feladatot és tisztelettel őrizzük a hősök emlékét.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Budapest, 2016. október 23.

Címkék: Józsefváros
http://nullker.blogstar.hu/./pages/nullker/contents/blog/31199/pics/14772300532883872_800x600.jpg
Józsefváros
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?